Egy olvasómnak

Én magam stílusában adom
a világnak azt, amit,
s bár van olyan, akit mindez
felkavar. Magyartalan, vagy sem,
új szavaimat lírában hordozom.
Mit társz, mellkasomon hangzatos
dallam, csak mondd és halljam
és írni tudjam, hogy hiszel bennem...
Ez megerősíti lelkem.
Hajdanán, mi volt, nem érdekes...
Ahogy a sok költő szeretett vagy vétkes
hangon adta át képeit, nekik
sem volt más fegyverük, mint a hit...
A szeretet igaznak tanít!
Hinni valami másban, valami eltiport
varázsban az a nagyszerű,
mert ott lapul benned, s bennem,
vagy valaki másban, az a megfoghatatlan
derű. Úgy késztet, akar és vívmányokat
idéz, bátorítva igéz igaz szavakat,
csak lásd magadat, ahogy
hited nekem örökre megmarad.

Veresegyház, 2016. február 27.