(Gáspár Lászlónak...)

Csak bízni kell
abban az áldatlan állapotban,
melyben a szív néha meg-meg szakad.
Talán könnyebb, tán elviselhetőbb
a nyomot hagyott emlékek miatt.
Nyers élet ez és annyira rövid
apró kis szemvillanás...
Látod? Elég egy rossz hely,
egy nem várt hibázás...
Marad most a hit. Itt csörgedezik
ereinkben a vadul faggatózó képzet.
Elviselni ezt?
Elviselni ezt már nem lehet!
Higgy! Higgy a szentségit!
Az az egyetlen őszinte szolgálód!
...mert mit kérsz, azt mind megkapod!
Csak kérd! Akard! Akard ezt a világot!
Néked és érted van! Hallod?!
Isten ma új esélyt teremtett
s míg esdeklő gondod támogat,
míg átalszod mély álmodat,
itt lenn kesernyés minden szó,
barátaid arca bágyadt és fakó.
Mind reád várnak, lépteidre,
hogy hamvas arcoddal
végre mosolyt csalj kebleikbe.

Vác, 2016. szeptember 13.