Az örök érvényű idő, mily illúzió,
s mennyire fáj, ha eltelik, nélkülünk,
pedig minden röpke figyelemért
epekedve küzdünk.
Hogy nő a lázadó hiány, mely
az elmét ízekre bontja szét,
a némán váró tett, közben
nem érti meg a szív keserét.
Hogy küzd’ne a szó, de csendjében
a hangok csak üresen kongnak,
nagyon tud fájni, ahogy
válaszok nélkül a szemek lehunynak.

Veresegyház, 2017. február 12.