Lomha sodrú folyó Tiszához siető habjaid közt ölelve engedsz,
hol suhanó hátadon ringó kenukkal kalandvágyó ember evez,
s mily gyöngéje a szívnek e tájvédelmi, néma, parti látvány,
enyhe földfal zárta árteredben burjánzó, gazdag ingovány.

Csend morajló suttogásodban sietve evező lapátok,
mint ritmusra játszó csapásokban baráti vidámságok,
mert boldog az, ki a Bodrog folyamán lassan is csoroghat,
lelke ez érintetlen táj megannyi szépségébe olvad.

Olaszliszka, 2020. július 23.