Fáradt vagyok Kincsem…
Már látod, könnyem sincsen,
hisz elvitte mind az éj,
s azt mondta: „Remélj, remélj!”

Álmodnék álmot, ha lehet,
de ember többet nem tehet,
csak vár és hisz tovább,
hogy a szép túlélje sorsát.

Fáradt vagyok Kincsem…
Oly zavaros előttem minden,
melyhez értelmem fel nem ér,
ha szívembe bánat tér.

Majd megnyugszom általad,
csak nyugalmam kívánjad.
Hát… álomra hajtom fejem,
s Te szeress, szeress engem.

Veresegyház, 2008. március 19.