(Komáromi János: Bolond szív c. versére)
Könnyes szemben a lét
oly homályos, sötét
soha nem engedted
kezem eresztetted
Nyílnak még virágok
színes lesz világod
s fejed felett az ég
még mindig olyan kék
Barna szemben a könny
imát esd odafönn
múltadban lépkedem
féltelek csendesen
Folyó parti lépted
csókod tőlem kérted
megállok feledni
önzetlen keresni
Könnyes szemben a lét
oly homályos, sötét
soha nem engedted
kezem eresztetted
Fekete föld alatt
őszben nyomod marad
érzem még szívedet
elrejted sebedet.
Barna szemben a könny
imát esd odafönn
múltadban lépkedem
féltelek csendesen
Jövődbe menekülsz
álmodba szenderülsz
elfáradt nappalok
fájdalmas hajnalok
Könnyes szemben a lét
oly homályos, sötét
soha nem engedted
kezem eresztetted
Magadba rejtettél
mégis eltemettél
e dallal üzenem
várok még szüntelen
Barna szemben a könny
imát esd odafönn
múltadban lépkedem
féltelek csendesen
Veresegyház, 2008. február 5.
