Nem kaptam kenyeret a szívtől,
csak mélykék szavakat,
oly rideg tapasztalatban,
mint az őszi felleg szárnyalása.

Pedig mily mohó szomjam volt,
keresve sem találtam jobbat,
ki lelkem közé fekhetik
és parazsat szíthat szájával.

Úgy félek én, mint a rezgő
nyárfabokor, ha a szél tépázza
apró szakadt koronáját…
S úgy félsz Te, ki létezel…
Mint a koldus, kit elfelejtenek.

Veresegyház, 2008. július 23.