Úgy megszerettelek…
Térben sodródó néma hiányod
összeszorítja szívem
minden porcikáját.
Félelemmé nő a tehetetlenség,
alázattá a szomorúság…
Tengernyi oltatom ölelt,
míg karodban tartottál,
s most zokogok…
Esztelen hullnak a könnyek szememből,
áldozattá érik a test harmóniája,
mert oly kevés vagyok
egyszeri lelkemmel…

Veresegyház, 2008. augusztus 26.