Végigszalad hátamon az izgalom,
mikor mögém lépve, lopva,
lassú csókot fonsz bőröm bársonyára.
Kéjt indítasz simogató,
puha ujjaiddal.
Lüktetve szorítasz magadhoz,
és én gyönyörre vágyakozva simulok
tested melegéhez,
együtt utazom, utaddal…

Pislákoló, apró fénye szemednek
sejtelmesen pásztáz végig,
kívánva akarsz,
érintésed lelkembe fújja buja álmait,
vágyat gerjeszt ösztönöd,
s én csodává varázsolom
forrongó örömöd.

Egymásba fűz a kormos éjszaka,
ma sem indulunk
hosszú múltunkba, haza…
Karjaidban marad jelen lázadásom,
minden örömöm,
és „nélküled” bánatom.
Mert mindenem adom neked...
Szeretve vagyok hű szerelmesed.

Veresegyház, 2009. június 7.