Lehetett volna bárki,
ki érti az erdők hangjait
és zenéjétől aléltan
járta volna hosszú táncait.
Lehetett volna őszinte,
vagy zárt létében való,
ha áthatotta volna
a magánysűrű haldokló.

Lehetett volna vadász,
vagy lázadó favágó,
kinek kezében a fejsze,
gyengéden alkotó.
Játszhattak volna
kézzel font hangokat,
sosem volt, új akkordokat.

De lett tél, ágtörő csend
és sűrű erdei hó...
Csontfagyban jég,
szellemekre halkuló.
Majd lett hajnal,
és ködsütötte zúzmarás fák,
melyek közt barlangjából
az erő hegy tetejére hág.

…és lett süvítő erdei szél,
és szélben lengő, kócos tér,
és táncoló, éneklő,
tavaszban éledő,
alvóból, ébredő.

Veresegyház, 2016. január 31.