Szeretlek Apa,
ezt tán sosem mondtam még így el neked,
sok év követte egymást,
ami túl gyorsan eltelt
és én nem mondtam, amit szívem
mindig is mondani akart,
mert a szó torkomon maradt.
Már nem lehetek ennyire hallgatag,
mondanom kell sokszor, amíg csak tehetem,
azt, amit érzek,
hogy értem való tetteid beértek,
azt, hogy mit jelentesz nekem,
hogy támaszom voltál mindig is,
ki álmodozni tanította a lelkem.
Atyai lényednek ezt mind csak köszönhetem,
hisz mellettem álltál a nehéz percekben
és gyarapítottad bennem a kincseket,
vidámsággal festettél lelkembe
ezernyi színeket.
Akkor is szerettél, amikor nehéz volt szeretned,
segítséggel, tanáccsal vigyáztad
bennem az életet.
Minden hibám megbocsátottad,
amit gyermekin elkövettem.
Hála ragyog érte dobogó szívemben.
Köszönöm Apa, hogy szárnyaim repülni hagytad,
hogy néha fájó szíveddel
mégis boldogságom akartad!
Szeretlek Apa!
Mondom ezt újra és még sokszor,
amíg csak élek,
örömmel telt szívvel áldom a sorsom,
mert a te gyermeked lehetek.

Fót, 2021. szeptember 1.