Megértett. Nem kételkedett, nem kritizált,
érezte az átfogóan különös teret, hol
Isten a kezéből nyújtott végtelen szeretetet.
Ott a kör körül
emberkéz által formált alakzatokban
jóság gyűlt hegyekben, szívekben, szavakban.

Csend volt, az ősz misztikus bája sem suttogott
és ő egy kövön mögöttem ülve
békésnek hatott.
Lehunyta szemeit és én felnézve láttam,
ahogy átszellemülten, bátran álmodik,
mint mások, a körben ülve
némán imádkozik.
Áldás volt ez, Krisztus oly szeretett csodája,
egy földhözragadt ember
Istenhez való tartozása.

Rezgett a tér, valami apró áttetsző
sokadalom lebegett felettünk,
de furcsa módon azok a tompa fények
megnyugtatták a lelkünk.
Ez volt az az erő, amely égiek által üzent,
általa a tiszta szív teremtő és szent.

Megértett. Velem volt és fogta a kezem,
féltőn óvott, akár az a hatalmas Szellem,
mely univerzumokon át ma is
mutatja utunk,
melyben jobb létünk ragyog
és hittel telt bizodalmunk.

Fót, 2022. 11. 03.