Féltem én az éjjel,
féltem Nélküled.
Kint az átfagyott terekben
jég ült meg a szemekben,
fakó árnyak vonaglottak,
a messzi fények néha
el-elhalványodtak.

Féltem én az éjjel,
féltem Nélküled.
Valami halk suttogás tévedt
hátam mögé lépett,
akár a halál,
mi karon fogva
lassan, lopódzva jár.

Féltem én az éjjel,
féltem Nélküled.
Ahogy a szívbe szoruló vér,
mikor éppen végéhez ér,
s a szó, mi fülekbe téved,
jobb sorsot többé
nem is remélhet.

Féltem én az éjjel,
féltem Nélküled.
Ég és föld összeérhetett,
mert Isten megkérdezett:
"Hová rejtetted a lelked?"
Bánatomba rejtettem,
mely Nélküled, nem fénylett.

Veresegyház, 2008. február 17.