Ma a Pilis haldokolt.
Élénken sötét kontúrjába
vérvörös nap kapott és
úgy hatott,
többé nem akar felkelni.
Fekvő, zöld ölű asszony,
mindig más benned a fájdalom.
Most túl szürke, ahogy
végig kísér utamon.
Faggyá dermed rajta az est,
élettel teli halma
mégis lázasan pihen...
Nagyon fáj ő is, úgy hiszem.
És alszik már negédes bájokat,
míg hagyja e Föld,
sehol sincs álmokat űzve
diadal ő,
múltamat vigyázón őrző.
S ma haldokolt...
Hiába égették mécsei a napnak,
vérré dermedt kárhozattá
áldozott nyugatnak.
Veresegyház, 2017. november 14.
